[Hírek]

Autóbaleset(?) utáni kómából magadhoz térni úgy, hogy azt sem tudod, mi történt veled, a teljes múltad a felejtés homályába vész és még a nevedet sem ismered, eléggé kellemetlen dolog. Ha hozzá vesszük azt is, hogy a bal karod olyan súlyosan megsérült, hogy az orvosok minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni, és egy fémkampós protézist műtöttek a helyére (fogni tuti nem lehet vele, szadó-mazó diszkóban felvágni vele annál inkább), mondhatjuk, hogy ez totál szívás. Ha még ez sem lenne elég, az intenzív osztályt marcona, állig felfegyverzett alakok szállták meg, akik fejükbe vették, hogy közeli ismeretségbe kerülnek az itt ápolt betegekkel: mindenkire lőnek, akár mozog az illető, akár nem. Vagy mindez az ápolás során a véredbe juttatott fájdalomcsillapítók okozta hallucináció?

A VGA-n bejelentett stockholmi illetőségű Moby Dick Studios első játékában a fenti nem túl vidám történetbe csöppenünk bele. A nemrégiben alapított, a fejlesztő-veterán Joakim Mogren vezette csapat a tervek szerint a következő generáció egyik leghangulatosabb horrorisztikus akciójátékát kívánja összehozni a Phantom Painnel. Ahogy a videóból (de leginkább ezekből a képekből) is látszik, sem a grafikára, sem a hangulatra nem lesz panasz, már csak az a kérdés, hogy az egy játék sava-borsát jelentő játékmenet milyenre fog sikeredni (hosszabb távon ez a benarkózott kórházas bújócska eléggé frusztrálóvá válhat)?

Jah igen, olyan, hogy Moby Dick Studios valójában nem létezik, ahogyan Mr. Mogren sem. Valószínűleg a ma már említett Kojima-san újabb zseniális húzásáról van szó, aki legendásan szereti titkolni, amikor egy új Metal Gear Solidon dolgozik. Minden idők egyik leghangulatosabb, sci-fi elemekkel átszőtt sorozata végre talán tényleg elérkezik az ötödik fejezetéhez!

[Hírek]

A Konami egyik legrégebben futó sorozatába a játékipar vita nélkül egyik legnagyobb géniusza lehelt új erőt 2010 őszén (nem mintha nagy szükség lett volna erre, a rajongók valószínűleg a következő pár évtizedben csillogó szemmel emelték volna le továbbra is a polcokról a tök ugyanolyan Castlevania epizódokat). Hideo Kojima keze nyoma leginkább a csavaros sztoriban (ami azért túlságosan is hasonlított a Dante’s Infernoban látottakra, csak japános kiadásban) mutatkozott meg, elvégre a játékmenet teljes mértékben olyan volt, mint amit a Devil My Cry-on és a God of War szérián felnőtt vérpistikék megköveteltek. Jó 10 órányi epikus csatározásokat láthattunk igen sajátos tájakat bebarangolva, és nagyritkán a Shadow of Colossusból itt ragadt hatalmas lényekkel látványos, QTE gombnyomással tarkított harcokban összeakasztva a bajszunkat.

A Castlevania: Lord of Shadow ha az év fantasy-akciójának nem is volt nevezhető, elég erős rajongóbázist kitermelt ahhoz, hogy a rizzsel funkcionáló szorgos kóderek nekiugorjanak a folytatás 1-esekbe és 0-ákba való leképzésének. A második részről az E3 folyamán már bemutattak egy CGI trailert, melyben nem csak az immár a sötét oldalra átállt Gabriel, hanem kis hazánk legjobb grafikusai is megmutatták foguk fehérjét. Az idei Video Game Awards-on pedig egy új trailert kaptunk, melyben láthatjuk, hogy a vámpírok ex-réme tényleg vérszívóként tér vissza, és roppant dühös, hogy egy számára teljesen megváltozott világban kell szembeszállnia a még nála is sötétebb erőkkel.

[Hírek]

A 8 éves múltra visszatekintő FPS valamilyen szinten mindig friss foltja volt a belsőnézetes lövöldék világának, elvégre a 2004-es első részben látható, hatalmas bejárható területtel rendelkező egzotikus sziget által nyújtott látványvilágot és élményt sokáig szinte semmi sem tudta überelni. Az sem mellékes, hogy a kiadótól később lelépett Crytek fejlesztőcsapat egészen emészthető hard sci-fi szériát hozott össze (a hamarosan szintén trilógiává bővülő Crysis, ugye). Az Ubisoft által hegesztett második epizód aztán hatalmas zuhanásnak volt tekinthető, ezért a francia óriáskiadó mindent megtett, hogy visszaszerezze a cím becsületét. Megint kapunk egy (kettő), hatalmas dzsungellel tarkított szigetet, melynek a teljes flórájával és faunájával interakcióba léphetünk (minek fontos tápláléklánci tagjai a Kalasnyikovval felszerelt martalócok), kipróbálhatunk mindenféle járművet, a dzsiptől kezdve, a quadon át, a sárkányrepülőig bezárólag, melyek használata gyorsabbá és élvezetesebbé teszi a környék bejárását (vasárnapi túlélők használhatják a gyorsutazást is).

Felmerül a kérdés, hogy jó jó, a Far Cry 3 egészen kiváló FPS, de mi keresni valója van egy sci-fi-vel és fantasy-val foglalkozó blogon? A válasz igen egyszerű: a nagymértékű realitásra törekvő játékmenet mellett (amelynek azért kissé fura szeletét teszi ki, mikor egy szál bugylibicskával fosztunk meg egy igen harcias cápát a hosszú élet reményétől), egészen szép mennyiségű misztikumot is kapunk. Az még hagyján, hogy a főszereplő Jason, miután nem teljesen önakaratából leszipózott egy adag hallucinogén gombát, olyan rémálomszerű horrorisztikus történéseket flashel, hogy az ilyesminek nagymestereként számon tartott Remedy is csak tapsikolhat örömében, de az események szerves részeként össze fogunk futni a Citra névre hallgató bennszülött papnővel is, aki amellett, hogy igen bájos teremtés, mindenféle felsőbb hatalmakkal tart bensőséges kapcsolatot.

A videóban a játék első 7 perce tekinthető meg, láthatjuk a játék erősségének tekinthető grafikát, és talán minden idők egyik legelmebetegebb nemezisét is (hozzá képest Joker csupán egy infantilisen öltözködő nagyra nőtt óvodás).

[Filmtabletta]

Neonfények hadától és az implantjaik által szolgáltatott virtuális valóságban elmerült tömegektől túlzsúfolt éjszakai nagyváros. Hiába veszi körbe egymást milliónyi ember, talán sosem voltak ennyire magányosak és boldogtalanok. Pedig a technológiai fejlődésnek hála rendelkezésükre áll a testük és a valóság kiterjesztésének olyan hatalmas tárháza, melyekről még a legőrültebb fantaszták sem álmodhattak a múlt században.  Az implantoknak köszönhetően bárki, bármikor lecserélheti a rusnyának tartott testrészeit, vagy akár új arcot is faragtathat magának. Megtehet bármit, ami a cyberpunk irodalmit faló tinik eleddig csupán csak álmodozhattak. Stephan Zlotescu hatperces kisfilmjében intelligensen vegyíti a Neuromancer óta elektronikus bibliaként lobogtatott stílusjegyeket, a Deus Ex utolsó eljöveteléhez készített kisfilmekben látott biotech mániával, mindezt egy mindvégig érdekes és izgalmas egyveleggé gyúrja. Az nem kérdéses, hogy világunk el fog-e jutni az itt is látott nem túl vidám jövőképhez valaha is, a kérdés annál inkább az, hogy marad-e majd bármi emberi bennünk ekkorra?

[Élményszínház]

Gondolom, sokan észrevették a fővárost körülbelül másfél hónapja ellepő UFO-s plakátokat, melyeken kezdetben semmilyen felirat nem szerepelt (személy szerint emiatt én valami új szórakozóhely kissé extravagáns reklámhadjáratára tippeltem elsőre), később pedig a ZS-kategóriás sci-fikből és az összeesküvés elméletekből oly ismerős 51-es körzet felirat díszelgett rajtuk egy rosswelli szürke társaságában.

Pont kezdtem volna elfelejtkezni az egészről, mikor kiderült, hogy az egész plakáthadjárat nem mást, mint egy igen sajátságos színházélményt hivatott felkonferálni. Az első születésnapját ünneplő RAM Élményszínházzal kooperációban előadott BRAND NEW GALAXY – CSILLAGRENDSZERVÁLTÁS egészen sajátos próbálkozás a maga nemében. Elvégre olyan interaktív előadásról még nem nagyon lehetett hallani, melyben gyerekkorunk klasszikus sci-fi filmjei által ihletett (néha tényleg kissé Űrgammás) díszletek között ténfereghetünk, miközben a kissé illúzióromboló technológiai bakik közepette játszó profi színészek mindent megtesznek, hogy valóban egy olyan titkos katonai létesítményben érezhessük magunkat, ahol szegény, pórul járt idegeneket boncolják az orosz tudósok két matroska-bábu farigcsálása között. A továbbiakban jól kiderül, hogy érdemes-e rászánnunk két és fél mozijegy vagy egy izgalmas regény árát az Area 51 project megtekintésére!

[Könyvjelző]

Lehet zsigerből utálni, lehet rajongásig nyáladzani utána, de azt el kell ismerni, hogy ahogy a Harry Potter a kisiskolások hadát (meg a szüleikét, de ők tagadják) szoktatták rá az olvasásra, úgy Stephenie Meyer napfényben fürdőző (közben vidáman csillogó) vámpírjai tinilányok ezreit vette rá, hogy a fizikailag igen súlyos olvasmány minden betűjén úgy csüngjenek, mintha sulifixxel lenne a regény hozzájuk tapasztva. Ahogy a szemüveges varázslótanonc, úgy a csillámvámpírok is kitermelték maguk után az utánérzések megszámlálhatatlan tagból álló hadosztályát. A World War Z filmtrélerjében látható élőhalottakhoz hasonlító sebességgel kezdtek özönleni a fiataloknak szóló vámpíros, horroros, misztikus, vérben és bő nyálban tobzódó irományok, hogy vérfarkas legyen a talpán, aki képes nyakkitörés nélkül megúszni a fejkapkodást ezek számbavételével.  Ezen hullámot próbálja meglovagolni a Cartaphilus kiadó is a fiataloknak szóló, hangzatos Carta Young névre hallgató, újonnan indított sorozatával, melynek első tagja az Útvesztő. A továbbiakban jól kielemezzük, hogy túl a sokadik X-en érdemes-e kézbe venni ezt a regényt (nagyon is!), vagy meghagyjuk a pattanásos képű kiskamaszoknak (csak szeretnék).

Mindenkit szeretettel üdvözlünk a Tudományos Fantasztikus blog indulásának alkalmából. Célunk, hogy minél szórakoztatóbb módon mutassuk be az ezen stílusba tartozó könyv-, film- és videojáték remekeket. Reméljük, hogy mind a blog, mind a rajta megjelenő írások elnyerik majd a tetszéseteket, és ki tudunk építeni egy igazi jó kis közösséget is. A bemutatásra kerülő műveknél törekedünk arra, hogy minél nagyobb érdeklődésre számot tartó alkotásokról legyen szó, így elő fog fordulni, hogy nemcsak az újdonságokról, hanem sok klasszikus régiségről is szót ejtünk majd!