[Filmtabletta]
Neonfények hadától és az implantjaik által szolgáltatott virtuális valóságban elmerült tömegektől túlzsúfolt éjszakai nagyváros. Hiába veszi körbe egymást milliónyi ember, talán sosem voltak ennyire magányosak és boldogtalanok. Pedig a technológiai fejlődésnek hála rendelkezésükre áll a testük és a valóság kiterjesztésének olyan hatalmas tárháza, melyekről még a legőrültebb fantaszták sem álmodhattak a múlt században. Az implantoknak köszönhetően bárki, bármikor lecserélheti a rusnyának tartott testrészeit, vagy akár új arcot is faragtathat magának. Megtehet bármit, ami a cyberpunk irodalmit faló tinik eleddig csupán csak álmodozhattak. Stephan Zlotescu hatperces kisfilmjében intelligensen vegyíti a Neuromancer óta elektronikus bibliaként lobogtatott stílusjegyeket, a Deus Ex utolsó eljöveteléhez készített kisfilmekben látott biotech mániával, mindezt egy mindvégig érdekes és izgalmas egyveleggé gyúrja. Az nem kérdéses, hogy világunk el fog-e jutni az itt is látott nem túl vidám jövőképhez valaha is, a kérdés annál inkább az, hogy marad-e majd bármi emberi bennünk ekkorra?
