Tudományos Fantasztikum

Címkefelhő

2017 (1) 3 koponya (1) 50 árnyalat (1) Accounting (1) adventuregames.hu (1) Alex Garland (1) Alien (1) Android (1) Annihilation (1) Apes (1) aquaman (1) Area 51 (1) Arrow (1) Atlantis (1) Audi (1) batman (1) bdsm (1) Bellum Atlantis (1) Bioshock (1) blade runner (1) Blade Runner 2049 (1) Bound (1) Cartman (1) Castlevania (1) CGI (1) Christopher Reeve (1) Crisis (1) Cristopher Nolan (1) crossover (1) CW (1) cyberpunk (1) Cyberpunk (1) Cyrsis (1) Daft Punk (1) dance (1) Daybreak (1) DC (1) Deadalic (1) Death Stranding (1) Deponia (1) Désiré (1) Disney (1) dráma (1) dreams (1) EA (1) Earth-X (1) echolokáció (1) edge of tomorrow (1) Edith Finch (1) Egyiptom (1) egzotikus sziget (1) Elysium (1) erotika (1) Expedício (1) Fallen Order (1) Fallout (1) Far Cry (1) fekete-fehér (1) fenimore fillmore (1) Fénymotor (1) Final Fantasy (2) Final Fantasy 15 (2) Final Fantasy XV (2) Finding Paradise (1) Flash (1) flash (1) Flex (1) FPS (2) Fractured but Whole (1) Game Awards (1) Game Pass (1) Godzilla (1) Goobo (1) Guillermo del Toro (1) Harrison Ford (1) Hellboy (1) Hétköznapi Vámpírok (1) Hideo Kojima (2) holnap határa (1) horror (2) humor (1) igazság ligája (1) iPhone (1) James Dashner (1) Jedi (1) Jeff Bridges (1) Jeff VanderMeer (1) Jodie Foster (1) jubileum (1) justice league (1) kalandjáték (2) karácsony (1) Kate Walker (1) képregény (1) Kevin Spacey (1) kiberpunk (1) Kingsglaive (1) Kojima (1) KOTOR (1) last frontier (1) Legends (1) Lemony Snicket (1) Leslie L. Lawrence (1) Lucasarts (1) Luna (1) Majmok bolyhója (1) Marvel (2) Matt Damon (1) Men of Steel (1) Metal Gear Solid (3) Metro (1) Metro 2033 (1) MGS (1) Microids (1) Mijazaki Hajao (1) Moszkva (1) MoziJegyző (1) narratíva (1) Natalie Portman (1) Netflix (3) Neuromancer (1) New Kid (1) New Vegas (1) nextgen (1) Nyx (1) Obsidian (1) Olivia Wilde (1) Oscar Isaac (1) Outer Worlds (1) ouya (1) Pac man (1) Pc (1) Perception (1) Philip K. Dick (1) Planet (1) Playstation 3 (1) poind and click (1) point and click (1) posztapokaliptikus (1) Ps4 (3) ps4 (1) Psycho Mantis (2) PS Plus (1) Ps Plus (1) QTE (1) Ragnarök (1) rák (1) RAM (1) Ready Player One (1) remaster (1) Resistance (1) Riddick (1) Róma (1) RPG (2) RPG maker (1) Ryan Gosling (1) S-RPG (1) Santa Monica (1) sci-fi (2) Season 2 (1) Series Of Unfortunate Events (1) sétaszimulátor (1) Sierra (1) Skynet (1) Solid Snake (3) Sony (1) South Park (1) Square (1) Square-Enix (1) Stargate (1) Star Wars (1) star wars (1) Station (1) Steam (1) Supergirl (1) superman (1) Superman (1) Superman Returns (1) Super Mario (1) Switch (1) Syberia 3 (1) Szárnyas Fejvadász (1) szuperhősök (1) T.R. Salty (1) tablet (1) tacoma (1) telltale (1) természetfeletti (1) Terminator (1) Terminator 2 (1) TGA (1) The Ralm (1) Thor (1) Time (1) Tomb Raider (1) To the Moon (1) TPS (1) Tron (1) Tron Legacy (1) Twilight (1) Ubisoft (1) UFO (1) Unchartedű (1) Unreal 4 (1) Űrgammák (1) Útvesztő (1) vámpírok (1) Vándorló Palota (1) Venom (1) videojáték (1) világvége (1) Waititi (1) Witchfire (1) wonder woman (1) X-men (1) X360 (1) Xbox One X (1) Zack Snyder (1) Zorro (1) Címkefelhő

Kövess minket a Facebookon

Társoldalak

Egy igazán jó thortúra

2017.11.09. 09:52 TrishtanAG

thorlogo.jpg

Meg kell vallanom, a jó 9 éve zajló marveles univerzum építősdibe tartozó filmalkotások nem igazán képezik a szívem csücskét. Jó, némi kalóriabomba meg magas-cukortartalmú ital mellett le lehet fárasztani az agyat az Amerika Kapitány bármelyik részével (kivéve talán a Polgárháborút, azt nézve mindvégig úgy éreztem magam, mintha a fogamat húznák), vagy a Bosszúállókkal, de soha nem voltam képes egynél többször bármelyik filmet megtekinteni. A nagyközönség természetesen a legelső Iron-Man óta zabálja ezeket a patikamérlegen kimért, gondos matematikai képletekkel generált film-remekeket, minek köszönhetően mára senki se vár semmi meglepőt a hatalmasra duzzadt franchise milliomodik részének moziba kerülésekor. Ezért is volt teljesen váratlan, hogy az erősen unalomba fulladó királydrámás első Thor, meg a ki tudja miről szóló második rész után a harmadikat az a nem éppen középszerű hollywoodi figurának tűnő Taika Waititi rendezte, aki leginkább a Hétköznapi vámpírok című, egyesek szerint zseniális, mások szerint nagyon szörnyű szatíráról nevezetes. Nézzük, mit sikerült összehoznia az amerikai blockbuster mánia és a sajátos új-zélandi látásmód határán egyensúlyozva.

c9doxzpvoaanobz_jpg_large.jpg

A film sztorija szerint két évvel járunk az Ultron korában történtek után. Az eltelt idő során Thor (Chris Hemsworth), a villámlás csapzott hajú istene az univerzumot járta, hogy megpróbáljon rálelni a Végtelen (ék)kövekre, de kutakodása nem járt sikerrel, sőt a tűzóriások dühös urának, Szurtnak a fogságába került. Az asgardiak ősellensége elárulja a szőke ficsúrnak, hogy Odin immáron nem tartózkodik az istenek honában, így senki se áll az útjában, hogy fogja a lángoló kardját és elpusztítsa a Kilenc Birodalom védelmezőjét, avagy kezdetét vegye a vidám világvége, a ragnarök. Thornak más a véleménye minderről; kézbe kapja hatalmas kalapácsát, megpörgeti férfiasan, és pozdorjává zúzza vele a beképzelt tűzlényt. Aztán némi látványos akcióorgia után (az ilyesmi nagyon fontos alkotóeleme a képregényfilmeknek: valamivel fel kell ébreszteni az arccal a popcornjukba borult nézőket) vissza is tér Asgardba, ahol rájön, hogy legyen bármilyen huncut a nemrégiben elhunyt szörnyeteg, bizony nem füllentett; az istenek királya tényleg önhatalmúlag nyugdíjazta magát, és valahová elvonult a Földre, hogy békében meditálva töltse hátralévő napjait.

181386_1500938843_7124.jpg

Imádott istenünk fogja halottnak hitt öccsét (Tom Hiddleston), Lokit (aki az öreg távollétében felvette annak alakját és az eddigi filmekről szóló olyan színdarabokkal szórakoztatta magát meg a népet, amelynek szerepeit Luke Hemsworth, Matt Damon és Sam Neil adja elő direkte nagyon bénán), és jól ellátogat a bolygónkra felkutatni az eltűnt öreget. Az események innentől kezdve némileg felgyorsulnak: Dr. Strange segítségével gyorsan rálelnek Sir Anthony Hopkins félszemű hasonmására, aki némi atyai jó tanács („most el kell, hogy hagyjam e árnyvilágot, de nem baj, mert mindjárt érkezik a sosem látott gonosz nővéretek, Hela – akit Cate Blanchett ad elő mindvégig olyan nézéssel, mint akinek fogalma sincs, mit keres ebben a filmben – , és jól elkeni majd a szátok”) után eltávozik a Valhallába. A szomorú jelenetbe bele is rondít az említett nőszemély, és tényleg sosem látott sebességgel elkeni Thor és Loki száját, meg darabokra zúzza a villámisten pörölyét, aztán jól elküldi őket a világmindenség ellenkező végébe, az arénaharcairól híres, a ’80-as évek színes-szagos díszleteiből modern CGI-jal összetákolt planétára, a Sakaarra. Itt Thor gyorsan gladiátorképzőben találja magát, és kénytelen a szabadságáért megküzdeni az őrült Nagymester (Jeff Goldblum) bajnokával, a ki tudja hogyan idekerült Hihetetlen Hulkkal. Innentől pedig nem mesélném tovább a történetet, elvégre nem olvasónaplót, hanem ismertetőt írok.

A film alkotói nagyon bátrak voltak, hogy egy jól futó franchise 16. részében ennyire az előzőektől elütő hangnemű terméket raktak össze. Jó, ott van a Galaxis Őrzői, melynek két része már erősen a közönség megnevettetésére alapozott, azok mégis akciófilmek voltak némi viccelődéssel. A Ragnarök pedig egy vígjáték némi látványos akcióval. A dolog kissé kétélű kard; kérdéses, hogy a komoly képregény-rajongók mit fognak szólni a néha már Ace Ventura szinten zajló eseményekhez. Elvégre még egy comics-feldolgozásban se láthattunk olyat, hogy a női főszereplő a bemutatkozó jelenetében erősen ittas állapotban lezúgjon egy űrhajó rámpáján, vagy az eddig (fél)isteni állapotban leledző, tipikus macsó címszereplő folyamatosan bénázásokba kezdjen (a kedvencem a kosárlabda és a golyóálló üveg esete volt).  A néző egy percre sincs biztonságban, folyamatosan záporoznak a rekeszizmokat megmozgató jelenetek. Szinte már olyan érzésünk lehet, mintha paródiát néznénk és nem egy, több másik filmre is kiható blockbustert. Mindenki döntse el, hogy ez jó-e vagy sem. Én személy szerint hatalmas piros pontot adok a producereknek, hogy odaengedték a kormányhoz Waititi urat, aki igazi vérfrissítést adott az erősen semmilyen Thor-filmeknek.

thor3_valkur.jpg

A sok humorizálás ellenére a mozi hátterében eléggé komoly és komor dolgok húzódnak meg. Ugye első körben itt van Odin halála, akinek elvesztését Thornak még ideje sincsen feldolgoznia, máris az univerzum túlfelén kell a jó barátjával összecsapnia és játszania továbbra is a sziklaszilárd hőst. Vagy itt van a fejvadász-valkűr, aki a folytonos alkoholizálásával próbálja elnyomni magában a depressziót és a bűntudatot, amit a harcostársai és egyben a szerettei elvesztése miatt érez. De említhetném akár Bruce Bannert is, aki hosszú évek óta képtelen visszavenni az irányítást Hulktól. Sőt Hela kissé papírmasé módon ábrázolt gonoszsága mögött is ott húzódik a mélyben az apja felé irányuló bizonyítási vágya és a düh, amit Odin elutasítása miatt érez. Jól látható, hogy mindegyik szereplőnek van valamilyen lelki defektusa, kivéve Lokinak, aki a szokásos mindenkit ötször átverős személyiségét hozza. A sok hülyéskedés mögött meghúzódó minimál történet nem olyan vidám, mint ahogy gondolnánk. Elvégre a tét az Asgard feletti uralom megszerzése, aminek érdekében Hela például meglepően rezzenéstelenül gyilkolja le a város teljes őrségét, köztük több másodlagos, de a Marvel-lore szerint viszonylag lényeges szereplővel együtt. Nem akarok spoilerezni, de a halál istennője akkora hatalommal bír, hogy nem biztos, hogy a történet végére Thor képes lesz a szokásos, az utolsó pillanatban megfelelően bevitt jobbhoroggal legyőzni, hanem kénytelen az egész világát megrázó döntést hozni. Mindezt egy alapvetően a kretént fullba nyomó vígjátékban. Nesze neked humor.

thor-ragnarok_1.jpg

A súlyos, mindenre kiható történések ellenére a film pont akkor esik szét a legjobban, amikor komolyan veszi magát. Olyankor ugyanis tök ugyanolyan, mint bármelyik másik szuperhős-mozi, amiből zsúfolásnyit láthattunk az elmúlt években. A vicceskedés mögé rakott történetszál néha teli van kifejezetten egyszerű, sőt némileg ellentmondásos megoldásokkal. Kiváló példa erre, amikor Thor és Hulk jól lezúzzák egymást az arénában, a vendéglátójuk van annyira tökkelütött, hogy mindkettőjüket ugyanabba a luxuscellába zárja be, hogy a két, szemmel láthatóan régi ismerős majd együtt tudjon megszökni. Tipikus karakteridegen (elvégre a több millió éves Nagymester alapvetően nem ennyire hülye), csak azért elkövetett megoldás, hogy viszonylag könnyedén lehessen továbbgörgetni a sztorit. Sokkal inkább költségvetési, mint forgatókönyvi hiba, de egy jelenetben például összeterelik Asgard teljes lakosságát, és ránézésre alig 2-300 főről van szó. Valószínűleg nem volt keret több statisztára, de ne mondja már senki, hogy az istenek lakóhelyén ilyen kevesen ténferegnek (a legyilkolt őrséggel együtt se voltak sokkal többen). Tudom, kukacoskodás, de akkor is fura, hogy ilyen kevesen laknak egy ilyen fontos planétán

la-et-hc-thor-ragnarok-trailer-20170722.jpg

Hogy megint dicsérhessek valamit, legyen most szó a film látványvilágáról, melyre simán ráfér a zseniális jelző. 2017-ben abban már semmi meglepő sincs, ha hibátlan CGI-t nézhetünk, de ilyen jól kidolgozott helyszínt, mint a Sakaart borító, más bolygók hulladékaiból összetákolt város, ritkán látni az ezüstvásznon. Olyan menőn néz ki, mintha egy 30-40 évvel ezelőtti Galaktika címlap elevenedett volna meg a mai modern technológia segítségével. Simán el tudnék képzelni egy spin-off sorozatot a helyről mondjuk a Netflixen. A képi világ mellett a színészi játék is jópofa, mind Hemsworthon, mind Hiddlestonon látszik, mennyire élvezik, hogy végre egy olyan filmben szerepelhetnek, amiben kamatoztatniuk kell némileg a színészi képességeiket, nem csak morcosan nézniük ki a fejükből. Egyedül Cate Blanchettre fért volna rá némileg több rendezői utasítás, de az ő karaktere olyan sótlanra lett megírva, hogy egy kitömött gumibábú is eljátszhatta volna. Pozitív csalódás volt ellenben Karl Urban (akit sokáig fel se ismertem kopaszra borotválva), elvégre őt azért nem nagyon láthattuk eddig vicces szerepben; igazán remekelt a fegyvermániás, de alapvetően nyúlbéla asgardi őr szerepében. A menetközben hallható zenék hangzásvilága tökéletesen kiegészíti a látványt, nagyon jól rájátszik a ’80-as évek hangulatára a temérdek szinti-szólammal és az időnként elhangzó Led Zeppelin nótával.

 thor-ragnarok-tessa-thompson-valkyrie.jpg

Összességében a Thor: Ragnarök egy nagyon szórakoztató, a szokványos képregényfilmektől merőben eltérő alkotás lett, amit azoknak tudok ajánlani, akik szeretnék teljesen kikapcsolni az agyukat és megmozgatni a nevetőizmaikat egy kicsit több mint két órán át.

Mindenféle izgalmas témában olvashattok tőlem az AG-n is.

3 komment

Címkék: Marvel Thor Ragnarök Waititi Hétköznapi Vámpírok

A bejegyzés trackback címe:

https://tudfan.blog.hu/api/trackback/id/tr9113217047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2017.11.10. 12:02:52

Karl Urban már a Star Trek-ben is humoros figurát hozott, hiszen az orvos túljátszott, szinte ripacs karaktere valamilyen szinten Kirk kapitány comic-relief partnere egy-egy jelenet erejéig.

Only God judge on Me 2017.11.10. 16:54:55

Az eddigi legjobb Thor film, a poénok nagyon adják, szerintem baromi jó lett, sajnálom hogy nem tudtam pont ezt moziban megnézni :(

TrishtanAG · tudfan.blog.hu 2017.11.11. 10:49:44

@A nép fia: Hát nekem a mai modern Star Trek-filmekből kábé annyi maradt meg, hogy szerepel bennük az öreg Spock :). Erősen meg meg kell erőltetnem az agyam, hogy rájöjjek, hogy jé, tényleg van benne Karl Urban is.
süti beállítások módosítása