Tudományos Fantasztikum

Címkefelhő

2017 (1) 50 árnyalat (1) Accounting (1) adventuregames.hu (1) Alex Garland (1) Alien (1) Android (1) Annihilation (1) Apes (1) aquaman (1) Area 51 (1) Arrow (1) Atlantis (1) Audi (1) batman (1) bdsm (1) Bellum Atlantis (1) Bioshock (1) blade runner (1) Blade Runner 2049 (1) Bound (1) Cartman (1) Castlevania (1) CGI (1) Christopher Reeve (1) Crisis (1) Cristopher Nolan (1) crossover (1) CW (1) Cyberpunk (1) cyberpunk (1) Cyrsis (1) Daft Punk (1) dance (1) DC (1) Deadalic (1) Death Stranding (1) Deponia (1) Désiré (1) dreams (1) Earth-X (1) echolokáció (1) edge of tomorrow (1) Edith Finch (1) Egyiptom (1) egzotikus sziget (1) Elysium (1) erotika (1) Expedício (1) Far Cry (1) fekete-fehér (1) Fénymotor (1) Final Fantasy (2) Final Fantasy 15 (2) Final Fantasy XV (2) Finding Paradise (1) flash (1) Flash (1) Flex (1) FPS (1) Fractured but Whole (1) Game Awards (1) Godzilla (1) Guillermo del Toro (1) Harrison Ford (1) Hellboy (1) Hétköznapi Vámpírok (1) Hideo Kojima (2) holnap határa (1) horror (2) igazság ligája (1) iPhone (1) James Dashner (1) Jeff Bridges (1) Jeff VanderMeer (1) Jodie Foster (1) justice league (1) kalandjáték (1) karácsony (1) Kate Walker (1) Kevin Spacey (1) kiberpunk (1) Kingsglaive (1) Kojima (1) last frontier (1) Legends (1) Lemony Snicket (1) Leslie L. Lawrence (1) Lucasarts (1) Luna (1) Majmok bolyhója (1) Marvel (2) Matt Damon (1) Men of Steel (1) Metal Gear Solid (3) Metro (1) Metro 2033 (1) MGS (1) Microids (1) Mijazaki Hajao (1) Moszkva (1) MoziJegyző (1) narratíva (1) Natalie Portman (1) Netflix (2) Neuromancer (1) New Kid (1) nextgen (1) Nyx (1) Olivia Wilde (1) Oscar Isaac (1) ouya (1) Pac man (1) Pc (1) Perception (1) Philip K. Dick (1) Planet (1) Playstation 3 (1) poind and click (1) posztapokaliptikus (1) Ps4 (3) ps4 (1) Psycho Mantis (2) PS Plus (1) Ps Plus (1) QTE (1) Ragnarök (1) rák (1) RAM (1) Ready Player One (1) Riddick (1) Róma (1) RPG (1) RPG maker (1) Ryan Gosling (1) S-RPG (1) Santa Monica (1) sci-fi (1) Season 2 (1) Series Of Unfortunate Events (1) sétaszimulátor (1) Sierra (1) Solid Snake (3) Sony (1) South Park (1) Square (1) Square-Enix (1) Stargate (1) star wars (1) Station (1) Supergirl (1) superman (1) Superman (1) Superman Returns (1) Super Mario (1) Switch (1) Syberia 3 (1) Szárnyas Fejvadász (1) szuperhősök (1) T.R. Salty (1) tablet (1) tacoma (1) telltale (1) természetfeletti (1) TGA (1) The Ralm (1) Thor (1) Time (1) To the Moon (1) Tron (1) Tron Legacy (1) Twilight (1) Ubisoft (1) UFO (1) Űrgammák (1) Útvesztő (1) vámpírok (1) Vándorló Palota (1) Venom (1) videojáték (1) Waititi (1) Witchfire (1) wonder woman (1) X-men (1) X360 (1) Xbox One X (1) Zack Snyder (1) Címkefelhő

Kövess minket a Facebookon

Társoldalak

A paradicsom nyomában

2018.03.13. 10:56 TrishtanAG

finding_paradise.jpg

A világ egyik legmeghatóbb játékának számító To the Moon alapvetően egy kerek, lezárt történet. Egy kiválóan kitalált lore-ral rendelkező, szomorú családregény; szinte a szentségtörés kategóriába tartozik, hogy folytatás készüljön hozzá. Ennek ellenére a Freebird Games az évek során több apró mini-sztorit fűzött hozzá Kan Gao kitalált világához, így csak idő kérdése volt, hogy elkészüljön az első, teljes értékű új rész, a Finding Paradise. Vajon sikerült az előd szintjéhez méltó kalandot alkotni, vagy csak egy újabb bőrlehúzás lett az új játék? Lent kiderül.

Mielőtt nekiállnánk a játék elemzésének, fontos kiemelni, hogy a tavalyi év végén megjelent mű nem csak a To the Moonhoz, hanem a zseniális, ingyenes mini-részhez, a Bird Story-hoz is szorosan kapcsolódik (sőt, valamennyire szorosabban, mint a Moonhoz). Érdemes azoknak beszerezniük, akiknek kimaradt eddig valamiért.

paradise1.jpg

Visszatérve az új kalandhoz: valamikor a közeljövőben járunk, egy olyan modern korban, ahol gyakorlatilag nem létezik boldogtalan ember, ugyanis a halála előtt mindenkinek (ha van rá pénze) lehetősége van igénybe venni a Sigmund Corp. memória-átíró szolgáltatását. Magyarán, ha van bármi, amit a legszívesebben elfelejtene, vagy máshogy alakítana az élete során a delikvens, akkor a cég szakemberei új, az eredetinél merőben kellemesebb emlékekre cserélik le a kellemetleneket („mi lett volna, ha” gondolatai meg valószínűleg az emberiség 99 %-ának vannak).

A vállalat két legtrehányabb, legkedveltebb emlékkészítője, Dr. Eva Rosalene és Dr. Neil Watts egy sajátos esetet kap a volt repülőgép-pilóta, Colin Reeds személyében (igen, a madaras Colin), akinek a kérése egy igazi paradoxon: úgy szeretné megélni a tökéletes életet, hogy semmi változtatás ne történjen az emlékei között. A két profi emléktúrónak pedig már a mi irányításunk alatt kell valahogy teljesítenie a kérést, ami nem lesz egy egyszerű feladat, már csak azért sem, mert az idős férfi a Bird Story-ból kiindulva néha egész érdekesen képes kezelni a valóság és az álmok vékony mezsgyéjét (spoileres példákat nem írnék, mert a Finding Paradise legjobb része a története és annak előadásmódja, tessék mindenkinek magának felfedezni azt).  

A játékmenet egy-az egyben ugyanolyan, mint amilyen a To the Moonban volt. Mármint a játék két-harmadában. A két jómadarat irányítva haladunk szépen az emlékek között, és átélve a fontosabb történéseket kis energiagömböket gyűjtögetünk, amiket felhasználva nyithatunk átjárót a következő emlékhez (maga az átjáró megint egy hóteccerű logikai mini-játék, ami az első pár órában még szórakoztató tud lenni, de a végén már komolyan képes megizzasztani az embert). Ahogy elmélyülünk Colin memóriájában, igen hamar kiderül, hogy valami nincsen rendben.

Normál esetben az emlékezet felfűzése úgy működik, hogy a Sigmund emberei az idős kortól kezdve haladnak a fiatalabb korból származó emlékek felé mindaddig, míg meg nem találják a páciens azon szomorú élettörténését, amit el kell törölni, vagy megváltoztatni a boldog befejezés érdekében. Itt pedig felváltva követik egymást az öregkori és a gyerekkori emlékek (egyszer a madárkaland-beli időbe is eljutunk pár percre :) ), ami akár egy kisebb rendszerhiba, de akár egy nagyobb probléma jele is lehet. Az anomália okára egészen a történet legvégéig nem derül fény, de akkora már annyira elszabadul a káosz, hogy majd kapkodjuk a fejünket, hogy mi miért is történik.

paradise2.jpg

A játék irányítása maradt a hagyományos point and click metódus (azért 2018-ban elfért volna gamepad támogatás is). Annak ellenére, hogy az RPG Maker-es kinézetnek hála pár pillanatra egy 16 bites szerepjátékba képzelhetjük magunkat, amikor először leülünk elé (emlékszem, hogy a To the Moon erre még rá is játszott annak idején egy ál-harci jelenettel), a Finding Paradise ízig-vérig egy hagyományos, kissé ódivatú kalandjáték. Ha valaki nem szeretne ínhüvelygyulladást kapni a sok kattintgatástól, az használhatja a WASD+Space kombót is az irányításhoz. Emellett még érdemes megemlíteni a jobb klick-re vagy az ESC-re bejövő menüt, ahol a szokásos mentés/betöltés/kilépés hármas mellett találhatjuk meg a menetközben begyűjtött memókat, amiket néha érdemes átolvasni a történet jobb megértése érdekében. Főleg, hogy a játék savát-borsát ennek a történetnek a megismerése adja. Ahogy az elődben, úgy most se nagyon fogunk logikai feladványokba botlani, sőt a To the Moon nehézségét adó energiagömb keresgélés is mintha sokkal egyszerűbb lenne, egy-két idétlenebbül elhelyezetten kívül szinte mindegyiket megkapjuk a fontosabb cselekményszálak felgörgetésekor. Ennek köszönhetően elakadni most nem nagyon lehet majd.

paradise3.jpg

A kaland képi világa igazi retróélményt nyújtó pixelgyönyörűség. Bár a már említett RPG Maker engine-re épül a játék mögötti technológia, a Freebird Games grafikusai annyi apró kis nüánsszal egészítették ki azt, hogy a látvány szinte össze sem hasonlítható a programmal készült olyan tizenéves klasszikusokkal, mint például az Amnézia. Egyetlen gond, hogy a felbontás maradt a 15 évvel ezelőtti szinten (amihez megfelelően a gépigény is kimerül egy 800 Mhz-es Pentium 3(!)-ban). Félre ne értsen senki, nem zavaró az 1024*768-as felbontás ma sem, ellenben pár éve elkészült a To the Moon HD kiadása, ezért talán ildomosabb lett volna, ha a Finding Paradise is már így jelenjen meg.

A hangzásvilág hozza a már megszokott szintet. A kaland producerének zongoraszerzeményei megint fülbemászóra sikeredtek, van közöttük pár régi klasszikus a sok új dallam mellett megbújva, ahogy a Bird Story főtémájának újragondolása is értően és gondosan történt meg. Külön kiemelném, hogy a történetben elég erős szerepe van egy csellónak, ezért most erre a hangszerre írt kiváló muzsikákat is hallhatunk az örökös pianó mellett. A retróélmény fenntartása érdekében a szereplőknek most sincsen szinkronja, és a különféle hangeffektek is eléggé régiesre sikeredtek (jobban belegondolva, a játéknak egy olyan összetevője nincs, ami miatt ne jelenhetett volna meg mondjuk húsz évvel ezelőtt egy Playstation 1-re).

logo.jpg

Az írás elején feltett kérdésre nem egyszerű válaszolni. Ha valaki egy ugyanolyan könnycsatorna kiszárítós élményre vágyik, mint amiben a To the Moon-nál volt része, az csalódni fog. Colin élet-története első ránézésre sokkal vidámabb, mint amilyen Johnny-é volt, és Dr. Watts-ék is mintha sokkal több kreténségre lennének kaphatóak, mint az elődben. Mindez persze csak a felszín; a rövidke, alig 6 órás történet során lassan ráébredünk, hogy a Bird Storyban megismert kissrác magának valósága az egész életére kihatott annak ellenére, hogy a későbbiekben azért sikerült egy szerető családra szert tennie. Hiába tűnik Colin a környezetének egy nyugodt, jókedvű öregembernek, a lelke mélyén megállíthatatlanul forrong valami, ami valamikor egy törött szárnyú kismadár meggyógyítása és szabadon engedésével kezdődött…

paradise5.jpg

Tehát az elmondható, hogy a játék nem kívánja a To the Moon-beli szomorúság-szintjét elérni (bár tuti nem árulok el nagy titkot, hogy a végére itt is pityeregni fogunk), ellenben kiválóan folytatja azt a hangulatot, amit a Bird Story megalapozott (annak ellenére, hogy Mr. Gao huncutul mindent megtesz a történet során, hogy elkendőzze a mini-sztori jelentőségét, pedig nagyon is fontosak az abban ábrázoltak Colin későbbi tetteinek a megértéséhez). Szerintem méltó folytatása lett a klasszikus kalandnak és a kiváló mini-történetnek is. Ha valaki szereti az elgondolkodtató, az élet kérdéseit boncolgató, keserédes élményben részesítő alkotásokat, akkor mindenképpen érdemes tennie egy próbát vele.

A Finding Paradise egy csodálatos utazás az emberi lélek legmélyére. Kan Gaonak sikerült intelligensen, az önismétlés hibáját elkerülve folytatást írnia a To the Moonhoz és a Bird Storyhoz is egy magával ragadó új történet formájában, amit a régi rajongók és az újoncok is egyaránt élvezni fognak.

 4.png

Szólj hozzá!

Címkék: To the Moon Finding Paradise RPG maker

A bejegyzés trackback címe:

https://tudfan.blog.hu/api/trackback/id/tr513735836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.