Tudományos Fantasztikum

Címkefelhő

2017 (1) 50 árnyalat (1) Accounting (1) adventuregames.hu (1) Alex Garland (1) Alien (1) Android (1) Annihilation (1) Apes (1) aquaman (1) Area 51 (1) Arrow (1) Atlantis (1) Audi (1) batman (1) bdsm (1) Bellum Atlantis (1) Bioshock (1) blade runner (1) Blade Runner 2049 (1) Bound (1) Cartman (1) Castlevania (1) CGI (1) Christopher Reeve (1) Crisis (1) Cristopher Nolan (1) crossover (1) CW (1) Cyberpunk (1) cyberpunk (1) Cyrsis (1) Daft Punk (1) dance (1) DC (1) Deadalic (1) Death Stranding (1) Deponia (1) Désiré (1) dreams (1) Earth-X (1) echolokáció (1) edge of tomorrow (1) Edith Finch (1) Egyiptom (1) egzotikus sziget (1) Elysium (1) erotika (1) Expedício (1) Far Cry (1) fekete-fehér (1) Fénymotor (1) Final Fantasy (2) Final Fantasy 15 (2) Final Fantasy XV (2) Finding Paradise (1) flash (1) Flash (1) Flex (1) FPS (1) Fractured but Whole (1) Game Awards (1) Godzilla (1) Guillermo del Toro (1) Harrison Ford (1) Hellboy (1) Hétköznapi Vámpírok (1) Hideo Kojima (2) holnap határa (1) horror (2) igazság ligája (1) iPhone (1) James Dashner (1) Jeff Bridges (1) Jeff VanderMeer (1) Jodie Foster (1) justice league (1) kalandjáték (1) karácsony (1) Kate Walker (1) Kevin Spacey (1) kiberpunk (1) Kingsglaive (1) Kojima (1) last frontier (1) Legends (1) Lemony Snicket (1) Leslie L. Lawrence (1) Lucasarts (1) Luna (1) Majmok bolyhója (1) Marvel (2) Matt Damon (1) Men of Steel (1) Metal Gear Solid (3) Metro (1) Metro 2033 (1) MGS (1) Microids (1) Mijazaki Hajao (1) Moszkva (1) MoziJegyző (1) narratíva (1) Natalie Portman (1) Netflix (2) Neuromancer (1) New Kid (1) nextgen (1) Nyx (1) Olivia Wilde (1) Oscar Isaac (1) ouya (1) Pac man (1) Pc (1) Perception (1) Philip K. Dick (1) Planet (1) Playstation 3 (1) poind and click (1) posztapokaliptikus (1) Ps4 (3) ps4 (1) Psycho Mantis (2) PS Plus (1) Ps Plus (1) QTE (1) Ragnarök (1) rák (1) RAM (1) Ready Player One (1) Riddick (1) Róma (1) RPG (1) RPG maker (1) Ryan Gosling (1) S-RPG (1) Santa Monica (1) sci-fi (1) Season 2 (1) Series Of Unfortunate Events (1) sétaszimulátor (1) Sierra (1) Solid Snake (3) Sony (1) South Park (1) Square (1) Square-Enix (1) Stargate (1) star wars (1) Station (1) Supergirl (1) superman (1) Superman (1) Superman Returns (1) Super Mario (1) Switch (1) Syberia 3 (1) Szárnyas Fejvadász (1) szuperhősök (1) T.R. Salty (1) tablet (1) tacoma (1) telltale (1) természetfeletti (1) TGA (1) The Ralm (1) Thor (1) Time (1) To the Moon (1) Tron (1) Tron Legacy (1) Twilight (1) Ubisoft (1) UFO (1) Űrgammák (1) Útvesztő (1) vámpírok (1) Vándorló Palota (1) Venom (1) videojáték (1) Waititi (1) Witchfire (1) wonder woman (1) X-men (1) X360 (1) Xbox One X (1) Zack Snyder (1) Címkefelhő

Kövess minket a Facebookon

Társoldalak

2017 legjobb története

2017.12.12. 12:20 TrishtanAG

what-remains-of-edith-finch_4.jpg

Pár napja kiosztották a Game Awards idei díjait, ahol a Legjobb narratíva kategóriában egy nem túl mainstream kalandjáték, a What Remains of Edith Finch lett a nyertes (nem volt könnyű dolga, a Nier: Automatát és a Hellblade-et kellett legyűrnie). Nem ok nélkül. A groteszk és igen különleges történetet mesélő játék tényleg még soha máshol nem látott módon adja elő a mondanivalóját.

Bár a Giant Sparrow viszonylag ifjú és még nem is túlságosan ismert stúdió, a Sony kegyeit élvezhette ez idáig az Unfinished Swan című, igen bizarr alkotásának köszönhetően. A legújabb játéka terjesztését már egy kisebb kiadó vállalta magára, minek köszönhetően nem csak a Playstation tulajok, hanem a Pc-sek is elmerülhetnek a kaliforniai fejlesztő bizarr látásmódjával felvértezett művében.

what-remains-of-edith-finch_5.jpg

A What Remains of Edith Finch-ben a címadó hölggyel látogatunk el az évek óta üresen árválkodó, a Norvégiából Washington-államba települt Finch família két évszázados emlékeivel tömött kúriájába. A 17 éves lány az anyja halála után, a család utolsó élő tagjaként 6 évnyi távollét után tér vissza a leginkább egy Tim Burton-látomásnak tűnő házba, mely kissé porosodó múzeumként állít emléket az évtizedek során különös módon elhunyt családtagoknak. Finchéket ugyanis egy súlyos átok sújtja, melynek pontos mibenlétét jótékony homály takarja, de azt tudni, hogy az ősöreg nagymamán kívül minden egyes családtag élete viszonylag fiatalon és merőben sajátos formában ért véget.

Az egyik ősük, Odin úgy gondolja az 1800-as években, hogy megpróbál elmenekülni az átok elől azzal, hogy összecsomagol, és ifjú feleségével, meg az akkori házzal együtt(!) az Újvilágba költözik. A viharos hajóút során az épület a tengerbe veszik nem messze a parttól (pont olyan messzire, hogy ne lehessen kimenteni a romokat, de a család jó idő esetén láthassa, mindig emlékeztetve az átokra), minek köszönhetően az átok nem hogy megtörne, hanem súlyosabbá válik.

Bár nem minden egyes családtag hisz a sötét végzetben (van, aki szerint a nemlétező átok folytonos emlegetése húzza a fejükre a balsorsot), azzal mindannyian egyetértenek, hogy számukra csak rövid, és viszonylag fájdalmas véggel kecsegtető élet adatik meg. Ezért megpróbálják minél tartalmasabban és kreatívabban leélni az idejüket. Ennek a lenyomata a ház és a körülötte elterülő partszakaszra telepített temető (Edith meg is jegyzi, hogy nem ismer más olyan famíliát, ami hamarabb építette volna meg a sírkertet, mint az új otthonát…), melynek minden zuga az egykori lakók történeteit meséli el. Néha meglepően sajátos módon. Edith-tel szépen sorjában kell megfejtenünk a lakójuk halála óta zárt szobák és egyéb helységek titkait, hogy ezzel megismerjük, mely ősével milyen sötét módon bánt el az élet.

what-remains-of-edith-finch_6.jpg

Erre azért van szükség, mert amikor még a házban éltek a lány bátyjának haláláig, az anyja megtiltotta, hogy Edith bemenjen a zárt szobákba és megtudja a titkukat. Ezzel akarta ugyanis elkerülni, hogy a kislányt is elkapja az évszázados őrület. Ugyanis a családtagok egy része vagy őrült volt, vagy legalábbis egészen fura pszichikai állapottal rendelkezett. Ahogy Edithet irányítva göngyölítjük fel a múltat, hamar rájövünk, hogy finchék minden egyes tagja egészen vivid képzelőerővel volt megáldva. Emiatt sokszor nem is azt látjuk, hogy hogyan hunytak el, hanem, hogy mit éltek át közben fejben. Volt egy kisfiú, aki csak repülni szeretett volna, ezért túlhajtotta a szakadék mellett felállított hintát; volt egy tinilány, aki még gyerekszínészként horrorfilmekben játszott, és a házba betörő szörnyek eledeleként végezte; volt egy srác, aki annyira elmerült a képzeletében létrehozott fantáziavilágban, hogy teljesen megszűnt a külvilág a számára. Az olyan „aranyos” történéseket félve írom le, mint például amikor egy kisgyerek a vízzel teli kád aljában életre kelt játékfigurái után megy búvárkodni…

what_remains_of_edith_finch_6.jpg

Nem írom le a többi esetet, mert még a végén elveszem mindenki kedvét, hogy felfedezze a kúria sötét titkait. Azt pedig nem szeretném, ugyanis a What Remains of Edith Finch az utóbbi idők egyik legkreatívabb, legszomorúbb és egyben leggonoszabb játéka. Utóbbi két jelzőt a története, az elsőt pedig a mesélés módja miatt érdemli ki. A történetről fentebb áradoztam, így most marad az előadás-mód bemutatása. Először is megemelném a virtuális kalapomat azelőtt a dizájner előtt, aki az olyan apróságokat kitalálta, minthogy az elhangzott beszédek szövegei a 3D-s környezetben az orrunk elött bukkanjanak fel különféle módokon (néha még beléjük is sétálhatunk, de egyszer még sárkányeregetés közben is kergethetjük őket :) ), vagy hogy a kevéske felvehető/használható tárgyaknak érezhetően fizikai kiterjedésük és súlyuk is van (a kedvencem, hogy a könyveket a két analóg kar egyszerre történő mozgatásával lehet becsukni, mintegy átvéve a Edith két kezének a szerepét). Szintén nagyon ötletes, hogy bár alapvetően egy hagyományos sétaszimulátorral van dolgunk, az egyes mini-történeteknél néhol a grafikai prezentáció, néhol a játékmenet is merőben átalakul. Nem akarok poénokat ellőni, így csak azt dicsérem meg, amikor egy horror-képregénybe csöppenve az 1960-as évek rajzolt ponyváinak a kinézete elevenedik meg, de van, hogy polaroid fotókban mászkálhatunk, vagy egy, 2000-es évek eleji hack and slash fantasyra ütő felülnézetes világot barangolunk be. Ötletekből nem volt hiánya a Giant Sparrow kreatívjainak.

what_remains_of_edith_finch_8.jpg

Ezért is kár, hogy a ház felfedezése tényleg nagyon egyszerű, minimális tárgyhasználatra és kapcsolókeresgélésre korlátozódik le. Sehol egy, a fejlesztés korai szakaszából ottfelejtett logikai feladvány (pedig a volt lakók személyiségei nagyon adnák a hozzájuk kapcsolódó fejtörőket). Látszik, hogy minden a történetmesélésnek lett alárendelve. Ahogyan egy (természetesen merőben máshogy felépülő) Telltale-produktumnál, itt is kérdéses, hogy a sztori képes-e rábeszélni bárkit is a program beszerzésére. Személyes véleményem, hogy igen. Néha szükség van a sok agyonbonyolított tripla A sandbox szörnyszülött között egy jóval személyesebb, az érzelmeinkre és az empatikus képességünkre ható alkotásra.

edith.jpg

Ezért Edith meséjét nem lehet hagyományos keretek között értékelni. Nem a (valószínűleg Unity-s, de technikai gondoktól mentes) korrekt grafika, a kiváló szinkron, a szívfacsaró zene, vagy a merőben rövid játékidő határozza meg, hogy mekkora katarzist élünk át, amikor a végén kiderül, hogy mégis mire volt jó ez a kétórányi mélydepressziós családtörténet. Hanem az, hogy mennyire fogtak meg minket a látottak, és tudunk a saját életünkön is elgondolkodni a hatására. A Giant Sparrow ugyanis azt szerette volna elérni (mint ahogyan az első alkotásukkal is tették), hogy emelkedjünk túl a mindennapi problémáinkon (lehetnének rosszabbak is náluk) és törődjünk egy kicsit a saját és a környezetünkben lévők lelkivilágával is. Mert nem tudhatjuk, mennyit tölthetünk el ebben az árnyvilágban, ezért nem árt, ha van mire emlékeznie rólunk az utókornak. Ezért pedig a rövidsége ellenére is megérdemli, hogy kedves emlékként gondoljunk rá.

Némi érdekesség, hogy a Game Awards zsűrije mellett a Time magazin szerkesztője is kedvelte a játékot, ugyanis az idei év végi toplistájában az Edith Finch a 3. helyet nyerte el, csupán a Breath of Wild és a Mario Odyssey tudta megelőzni.

Mindenféle izgalmas témában olvashattok tőlem az AG-n is.

Szólj hozzá!

Címkék: horror 2017 kalandjáték narratíva Time Game Awards Edith Finch

A bejegyzés trackback címe:

https://tudfan.blog.hu/api/trackback/id/tr2813480063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.