Tudományos Fantasztikum

Címkefelhő

2017 (1) 50 árnyalat (1) Accounting (1) adventuregames.hu (1) Alex Garland (1) Alien (1) Android (1) Annihilation (1) Apes (1) aquaman (1) Area 51 (1) Arrow (1) Atlantis (1) Audi (1) batman (1) bdsm (1) Bellum Atlantis (1) Bioshock (1) blade runner (1) Blade Runner 2049 (1) Bound (1) Cartman (1) Castlevania (1) CGI (1) Christopher Reeve (1) Crisis (1) Cristopher Nolan (1) crossover (1) CW (1) Cyberpunk (1) cyberpunk (1) Cyrsis (1) Daft Punk (1) dance (1) DC (1) Deadalic (1) Death Stranding (1) Deponia (1) Désiré (1) dreams (1) Earth-X (1) echolokáció (1) edge of tomorrow (1) Edith Finch (1) Egyiptom (1) egzotikus sziget (1) Elysium (1) erotika (1) Expedício (1) Far Cry (1) fekete-fehér (1) Fénymotor (1) Final Fantasy (2) Final Fantasy 15 (2) Final Fantasy XV (2) Finding Paradise (1) flash (1) Flash (1) Flex (1) FPS (1) Fractured but Whole (1) Game Awards (1) Godzilla (1) Guillermo del Toro (1) Harrison Ford (1) Hellboy (1) Hétköznapi Vámpírok (1) Hideo Kojima (2) holnap határa (1) horror (2) igazság ligája (1) iPhone (1) James Dashner (1) Jeff Bridges (1) Jeff VanderMeer (1) Jodie Foster (1) justice league (1) kalandjáték (1) karácsony (1) Kate Walker (1) Kevin Spacey (1) kiberpunk (1) Kingsglaive (1) Kojima (1) last frontier (1) Legends (1) Lemony Snicket (1) Leslie L. Lawrence (1) Lucasarts (1) Luna (1) Majmok bolyhója (1) Marvel (2) Matt Damon (1) Men of Steel (1) Metal Gear Solid (3) Metro (1) Metro 2033 (1) MGS (1) Microids (1) Mijazaki Hajao (1) Moszkva (1) MoziJegyző (1) narratíva (1) Natalie Portman (1) Netflix (2) Neuromancer (1) New Kid (1) nextgen (1) Nyx (1) Olivia Wilde (1) Oscar Isaac (1) ouya (1) Pac man (1) Pc (1) Perception (1) Philip K. Dick (1) Planet (1) Playstation 3 (1) poind and click (1) posztapokaliptikus (1) Ps4 (3) ps4 (1) Psycho Mantis (2) PS Plus (1) Ps Plus (1) QTE (1) Ragnarök (1) rák (1) RAM (1) Ready Player One (1) Riddick (1) Róma (1) RPG (1) RPG maker (1) Ryan Gosling (1) S-RPG (1) Santa Monica (1) sci-fi (1) Season 2 (1) Series Of Unfortunate Events (1) sétaszimulátor (1) Sierra (1) Solid Snake (3) Sony (1) South Park (1) Square (1) Square-Enix (1) Stargate (1) star wars (1) Station (1) Supergirl (1) superman (1) Superman (1) Superman Returns (1) Super Mario (1) Switch (1) Syberia 3 (1) Szárnyas Fejvadász (1) szuperhősök (1) T.R. Salty (1) tablet (1) tacoma (1) telltale (1) természetfeletti (1) TGA (1) The Ralm (1) Thor (1) Time (1) To the Moon (1) Tron (1) Tron Legacy (1) Twilight (1) Ubisoft (1) UFO (1) Űrgammák (1) Útvesztő (1) vámpírok (1) Vándorló Palota (1) Venom (1) videojáték (1) Waititi (1) Witchfire (1) wonder woman (1) X-men (1) X360 (1) Xbox One X (1) Zack Snyder (1) Címkefelhő

Kövess minket a Facebookon

Társoldalak

Tronok harca

2012.12.18. 15:28 TrishtanAG

tronlegacy.jpg

[Filmtabletta]

Ezt az írást jó két évvel ezelőtt a mára sajnos már jobb létre szenderült Ogi.hu számára írtam. A hosszú évek után a Tron legendát folytató filmet bemutató írás aktualitását az adja, hogy a kissé felemás fogadtatásra lelt Tron: Legacy valószínűleg már jövőre megkapja a kötelező sequeljét. A sztoriról még sokat nem tudni, ellenben az már biztos, hogy mind a Sam Flynn karakterét alakító Garrett Hedlund, mind a 13-aska, akarom mondani Olivia Wilde játszotta, a való világba kijutott programhölgy is visszatér majd a filmben. Addig is, míg konkrétabb infókkal nem szolgálhatunk a moziról, érdemes visszatekinteni, hogy milyen alkotás is volt a Tron: Legacy.

A múlt

Majdnem 30 évvel ezelőtt, a ’80-as évek elején a Disney egy igen kétséges projektbe vágta bele a fejszéjét. Egy olyan rétegnek akart Star Wars szerű, húzónévnek számító filmet készíteni, melynek létezésében is csak a legoptimistább Atari menedzserek reménykedtek: a videojáték kedvelő fiatalok százezreinek. Az 1982-ben megjelent Tron annak ellenére, hogy egy faék egyszerűségével rendelkező történettel volt megáldva, rögtön kultfilmi magasságokba emelkedett (köszönhetően a videojátékos fiataloknak, akik úgy látszik, tényleg léteztek :) ). A film eseményeinek középpontjában az Encom névre hallgató szoftvervállalat, és annak egyik frissen kirúgott programozója, Kevin Flynn állt (Jeff Bridges). A kódert nem csak az utcára tették, hanem szépen megfosztották az általa írt halomnyi játéknak a jogától is. 

tron-legacy-730-04.jpg

Hősünk ahelyett, hogy a pohár fenekére nézve keresne vigaszt, egy játéktermet kezd üzemeltetni, amely valójában nem a mindennapi betevő megkeresésére szolgál, hanem kiváló fedősztori ahhoz, hogy az Encom által szállított masinákat megvizsgálhassa, és bizonyítékot próbáljon szerezni a szoftvercég üzelmeire. Flynn amellett, hogy virtuálisan megpróbál betörni az óriásvállalat rendszerébe, elköveti azt a hibát, hogy fizikailag is belóg a telephelyükre, ezzel besétálva az öntudatra ébredt mesterséges intelligencia, a Mesterprogram kelepcéjébe (figyelem, 2 évvel az első Terminator előtt járunk!). Az A.I.  nem hagyhatja, hogy egy olyan szánalmas lény, mint egy húsvér ember, keresztülhúzza az Encom és az ő számításait. 

A program gyilkolni persze közvetlenül nem mer, ezért úgy dönt, hogy egy olyan közegben számol le a Felhasználóval, ahol a gépikód az úr: egy kísérleti eljárás segítségével milliméterről milliméterre bedigitalizálja az úriembert, aki így eljut egy igen különleges, de számára sok halálos meglepetést tartogató helyre, a Gridre (Rács). A Grid amolyan korai virtuális valóságnak tekinthető (nemcsak a Halálosztó előtt két évvel, hanem ugyanennyivel járunk a Gibson-féle Neuromancer előtt is!), melyben a különféle típusú programok élik mindennapi életüket. Két processz teljesítése közbeni időtöltés mostanában sajnos egyre nyomottabbnak tűnik: ahelyett, hogy a helyi vendéglátóipari egységben kortyolnák a pixelkólájukat, kénytelenek mindenféle brutális, igen gyors elhalálozással járó harci játékokban részt venni, különben a csúnya gonosz (és valószínűleg nem szabadszoftver párti) Mesterprogram nyom rajtuk egy deletét.

trondisc.jpg

A jelen

Flynn ezzel szemben kifejezetten otthon érzi magát a digitális világban, mivel az nagyrészt a tőle lopott játékprogramok tervein alapul. Fel is kerekedik szépen, és egy biztonsági program, Tron (Bruce Boxleitner, ismertebb nevén Sheridan a Babylon 5-ből) segítségével szanálja az elnyomó uralmat, felszabadítja a programokat, utána pedig elkezdi felvirágoztatni a vektorgrafikus paradicsomot. Közben tökéletesíti az „emberszkennelés” módszerét, így már teljesen veszélytelenül közlekedhet a valódi és a digitális létsík között. E mellett visszamegy az Encomhoz, sőt annak legfőbb részvényesévé is válik.

Egy évvel később megszületik a fia, Sam, akinek minden este mesél a Grid csodáiról, és megígéri a srácnak, hogy egyszer megmutatja neki azt a döbbenetes felfedezést, amely könnyedén megváltoztathatja a tudományt, a vallást, sőt az emberiség teljes világképét. Aztán 1989 egy kevésbé szép estéjén Flynn se szó, se beszéd otthagyja a családját, a fiát, a céget, és nyom nélkül eltűnik. Az azóta eltelt 21 év során Sam igazi lázadóként nő fel, aki látszólag szembemegy mindennel, de a felszínes rombolási vágya mögött (évente beszökik az Encomhoz, és jól keresztbetesz a vállalat felfuvalkodott vezetőségének) az apja eltűnése miatti düh áll. Az Encom elleni idei sikeres hacker támadása után felkeresi őt a Tron megalkotója, Alan Bradley (a most már nagypapa korban lévő Bruce Boxleitner), aki elmondja, hogy nemrégiben kapott egy hívást a csipogójára Flynn régi játékterméből címezve.

tron-legacy-730.jpg

Sam persze önmarcangolások közepette elmegy a lepusztult videojátékok roncstelepének is beillő épületbe, ahol egy ősrégi TRON automata mögött véletlenül megtalálja apja régi laboratóriumát. Persze annak ellenére, hogy méteres por áll mindenen, az itt lévő kísérleti eszközök több mint két évtized után is kifogástalanul működnek. Olyannyira, hogy amikor a srác mit sem sejtve rányom a háta mögött baljóslatúan zümmögő lézer bekapcsoló ikonjára, megtörténik a baj: Sam Flynn az őséhez hasonlóan teljes mértékben digitalizálva lesz, és bekerül a szilícium alkotta világegyetembe. Ami amellett, hogy hatalmas grafikai tuningon esett át az évek során, egy élő Felhasználó számára még mindig halálos veszélyekkel teli hely. Főleg, hogy Kevin Flynn szoftvermása, a kissé megkergült CLU a szabadságát kihasználva szorgalmasan kiépítette diktatórikus (szerinte harmonikus) államhatalmát, ami a Mesterprograméhoz hasonlóan nem tűr meg semmilyen renitens elemet, így egy élő ember jelenlétét sem.

tronlegacy.jpg

Innentől el is kezdődik a jó kétórányi akcióorgia, mely mögé a forgatókönyvírók megpróbáltak valamilyen mélyfilozófiai mitológiai hablatyot is berugdosni, csak kár, hogy messziről üvölt az egész sztoriról, hogy amolyan sebtében összebarkácsolt tákolmány, ami csak azért van, hogy lehessen mivel kitölteni két látványos fénymotorozás, discdobálás és repkedés között az üresjáratokat. Az még hagyján, hogy a történet sok sebből vérzik, de nagyon olybá tűnik, hogy a Disney azt sem tudta eldönteni, hogy a vérbeli Tron rajongóknak akar kedveskedni, vagy az eredeti filmet nem ismerő fiatalabb generációt kívánja a 3d-s mozikba becsábítani. Előbbiek például nagyokat fognak nézni azon, hogyan is lett a mindig életvidám, harcrakész Kevin Flynn-ből egy enerváltan maga elé bambuló vénember, akinek a filmbeli tevékenysége nagyrészt kimerül abban, hogy átszellemült képpel meditál/lemegy alfába, nagyritkán pedig obivankenobisat játszva kidüllesztett tekintettel néz a Kreátor megjelenésétől eleve maguk alá csinált programokra. Utóbbiaknak pedig halvány fogalmuk sem lesz, hogyan is kerülhet bele egy élő ember a digitális világba. Ha pedig már ott van, akkor miért rohangál órákon keresztül össze-vissza, sőt egyáltalán mi is ez az egyesekből és nullákból álló világegyetem. Mik/kik azok az ISO-knak nevezett digitális DNS-sel felruházott létformák, a CLU miért is irtotta ki őket, sőt ha már itt tartunk, az őrült programcsökevény minek akar kijutni a valódi világba, és a legfontosabb kérdés, hogy HOGYAN (azt még hümmögve el lehet fogadni – elvégre mégiscsak egy sci-fit nézünk -, hogy Sam-et beszipkázza a masina, de hogy egy programból hogyan lenne/lesz élőlény, azért az már kifejezetten más tészta).

4043_4.jpg

A neszesemmi történetet sajnos a színészi játék sem teszi elviselhetőbbé; a Sam-et játszó Garrett Hedlund megpróbálja a flegma, de mégis kemény srácot adni, de láthatóan nem tudja, mit is kezdjen a karakterével; a női hőst, Quorra-t alakító Olivia Wilde (a Doctor House-ból lehet ismerős, mint a 13-as) pedig egy jóllakott óvodás csodálkozó, nagyra nőtt tekintetével képes bámulni a film egész ideje alatt. Jeff Bridges az idősebbik Flyn szerepében eléggé felejthető alakítást nyújt, azonban a jó 30 évvel, digitális úton megfiatalított CLU-ként igazán utálható gonoszként tűnik fel (kár, hogy nem lett jobban kidolgozva a szereplő háttere). Kellemes, üde folt az általános érdektelenségben a bártulajdonos Castor szerepében feltűnő Michael Sheen és a bájos programot, Gem-et játszó Beau Garrett is (a hölgyet szívesen látnánk még egy halom másik filmben is. A kiváló színészi képességei miatt. Csakis  amiatt:) ).

 Még egy halomnyi hibát lehetne felfedezni a Tron: Ökörség, akarom mondani Örökségben (csak még egyet utoljára: Kaszman bácsi hívta fel a figyelmemet arra a fura anomáliára, hogy míg hőseink baromi sokat utaznak fénymotoron/repkedőliftizén, addig a gonosz CLU MINDIG ott van, ahol csak lenni akar), de mivel lassan elérkeznénk írásunk végére, gyorsan kifejtenénk, miért is érdemes kipengetni a moziban az aranytallért a filmért. Mert hiába a sok botorsága, kifejezetten szórakoztató darabról van szó. Két olyan szó van, ami a mérleg nyelvét a pozitív irányba dönti: a látványvilág és a zene. Egyszerűen elképesztő, amit a CGI szakemberek a 2010 végén elérhető digitális technológiából kihoztak. Az még hagyján, hogy a virtuális valóságot oly mértékben sikerült kidolgozniuk, hogy szinte majd lemászik a vászonról (még akkor is, ha a 3d-s megjelenítés eléggé szolidra sikerült, még az iMaxban nézve sem fogott el a „lerepül a hajam” életérzés), de tették mindezt az eredeti 28 éves képivilág tiszteletben tartásával és továbbgondolásával (bár sok dolguk nem volt: a 2003-as Tron 2.0 játékban látott dizájnt vették kölcsön és finomítgatták tovább).

tron-legacy-730-03.jpg

Elképesztő, amit a grafikus mágusok egy halomnyi poligon és pár tűrhetően megrajzolt textúrával a szemünk elé varázsolnak. Külön kiemelném a röpke 3 évtizeddel megfiatalított Jeff Bridgest: 9 évvel az első Final Fantasy film után itt egy újabb alkotás, amelyben húsvér embernek tűnik a számítógéppel generált szereplő (még akkor is, ha az arcmimikáját a valódi színésztől kölcsönözte). A zenei körítésről csupán annyit, hogy félelmetes, amit Daft Punk összehozott. Egész végig olyan érzésem volt, mintha a jó öreg Kraftwerket keverték volna Mike Oldfield és Jean Michel Jarre munkásságával. Nem csak kiválóan aláfestik a vásznon látottakat, hanem egészen hangulatos élmény külön is meghallgatni a soundtracket (meg még ötször). Plusz poén, hogy nem csak zenéjével, hanem a bárban játszódó jelenetben szerény személyével is emeli a film fényét egy cameo erejéig a két párizsi technópunk.

A Tron: Legacy mindenkinek ajánlható, aki a szokványostól kissé eltérő, de pörgős sci-fi akcióra vágyik, ellenben ha úgy ülünk be rá, hogy az év mélyfilozofálását szeretnénk megtekinteni, akkor koppanni fogunk. Tipikusan az a film, amit a látványért érdemes többször is megnézni (kikölcsönözve blu-rayen, lehetőleg egy félszobát betöltő plazmán). 

_1268122061.jpg

1 komment

Címkék: Olivia Wilde Jeff Bridges Tron Tron Legacy Daft Punk Fénymotor

A bejegyzés trackback címe:

https://tudfan.blog.hu/api/trackback/id/tr244971663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balint86 2013.01.24. 14:31:05

Ez az egyik kedvenc új sci-fi filmem. Remek már többször is láttam, csak azt sajnálom, hogy nem néztem meg a mozikban.

De a 2. részt semmikép sem hagyom ki.